Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vár állott, most kőhalom...

2011.08.02

Az egykor büszke várorom helyett most csak szánalmas rom, kőhalom porát kevergeti az augusztus eleji ősz zord szele.

Az egykor dícsért és ünnepelt hősök mára a vádlottak padján dideregnek. Lehet, hogy ez így van jól és lehet, hogy nem. Tegnap rendőrtábornok, ma pedig gyanusított. Mit lehet erre mondani,  - nem is tudom. Kell-e egyáltalán erre valamit mondani - nem is tudom.

Bújt az üldözött, s felé kard nyúl barlangjában. Rendőrért kiált. A rendőr pedig vonakodik, húzódozik, hezitál, majd a többszöri segálykiáltás után is csak kényszeredetten elmosolyodik, mindössze annyit mond halkan, szinte már-már magában:

"Hát, izé... én nem is tudom..."

Én sem tudom, senki sem tudja és talán jól is van ez így. Nehéz időket élünk és sokan a túlélésre játszunk. A nagy baj azonban valószínűleg az, hogy a himnusz-beli vagy esetleg  a "Nemonddki"  falu határában üldözött is túlélésre játszik. Amennyiben majd mindannyian a túlélésre játszunk, akkor ezzel hány ember halálát okozzuk?

Nem is tudom...